A környezetvédelmi szekció fókuszában a VÍZ! Novák Péter vezetésével dr. Fülöp Sándor (JNO), Gulyás Emese (TVE), dr. Juhász Árpád és dr. Várallyay György akadémikus beszélgetnek. A témák pedig: a klímaváltozás hatása a vízkészletre, adaptáció, avagy mire készüljünk. Csapvíz vagy ásványvíz? Duna Stratégia. Mit tehetünk mi?
Bár Novák Péter a szalagszakadásával küzdött a szekció elején, ez nem akadályozta meg abban hogy elkezdődjön a második szekcióbeszélgetés. Mi a helyzet a Föld vízkészletével? – hangzott el az első kérdés. Ha valaki megfogná a földet, biztos, hogy vizes lenne a keze! – hangzott el a frappáns válasz. Azonban ennek iszonyú kis része az édesvíz, és hihetetlenül szükség van arra hogy azzal a kevéssel jól gazdálkodjunk. Magyarország azért van szerencsés helyzetben, mert sok folyó folyik be hozzánk, melyek jelentős és minőségi édesvizet tudnak szállítani hozzánk.
Mi a helyzet a rejtett vízkészletekkel?
Ha már víz, akkor két dolog jut mindenkinek eszébe – ami a felszínen van vagy a folyókban, a másik pedig a csapvíz. Az a vízkészlet, ami a földfelszín alatt helyezkedik el, nem szembetűnő, hiszen nem közvetlenül használjuk fel – mondta dr. Várallyay György akadémikus. Pedig az egyéb vízigényeink kielégítésére is nagyon sok vizet onnan nyerünk, és nem csak mi, de az élővilág és a növények is ezt a vízkészletet használják fel. Így ahol vízhiány van, ott gyakran éhínség is. Tehát nem kérdés, ezekre vigyáznunk kell. Azonban ezekben a vizekben oldott anyagok veszélyt is jelenthetnek, Magyarországon ez az eset is megfigyelhető, így kiemelten figyelnünk kell, hiszen ezek a vizek itt maradnak a talajban, nem mennek tovább,mint a folyóvizek.
Prevenció?
Ez lenne az első lépés, nem pedig a kárhoz való igazodás. A víz az nem csupán víz, hanem nagyon sok befolyás éri őket az emberi tevékenység kapcsán is, mely fokozza a vízszennyeződést. De a növénytermesztés, vagy a levegő szennyezése is közvetetten megjelenik a víz szennyezettségében, tehát ha belegondolunk, ez valójában egy sokkal komplexebb dolog.
Ásványvíz kontra csapvíz?
Az ásványvíz fogyasztás nagyon sok esetben pazarlás – mondta Gulyás Emese. A 90-es években ráébresztettek minket az elegendő folyadékfogyasztásra, és hogy az a napi 2-3 liter folyadék az vizet, és leginkább ásványvizet jelentsen. Az egészségtudatos marketing egyik következménye ez, de el kell mondanunk, hogy a csapvízben is bőven elegendő ásványi anyag található a szervezetünk számára. Másrészről pedig olcsóbb és környezetbarátabb megoldás, például nincs szállítás, ami egyébként az ásványvizet megdrágítja.
Mi a helyzet a határokon kívül, globálisan?
Minél több ember van a földön, annál nagyobb a vízigény. Nem kérdés, hogy az embereknek figyelnie kell arra egyéni szinten, hogy ne fogyasszanak luxus módon túl sok vizet. Olyan apróságokra kell gondolni, mint kád helyett zuhanyzó… ha ilyen apróságokra gondol mindenki és ezeket a lépéseket már egyéni szinten megteszik, az globálisan is előrelépést jelent a vízkészlettel való spórolást tekintve. de gondoljunk bele, az egyik legnagyobb probléma, hogy mindenre ugyan azt a vizet használjuk. Egyféle víz folyik be a lakásba, és azzal mossuk a ruhát, azt isszuk, és azzal mossuk a kocsit is. És nagy felelőtlenség, hogy ezeket nem kezeljük külön!
Mi a helyzet a vízfogyasztással?
Gulyás Emese elmondása szerint naponta 160 liter vizet fogyasztunk itthon, de van ahol ez a szám 350 liter. De azt még senki nem számolta ki, hogy mennyi lenne az optimális. Juhász Árpád szerint azonban nyilvánvaló, hogy véges vízkészlettel kell számolnunk, ami azonban körforgásban van. Ezek egy része a talajban, már része a folyókban, vízgyűjtő területekben van. Ezek eloszlása jelenthet veszélyt, nem a mennyisége. És ezért fontos erre figyelni, mert például a sarki jegek fogyása visszafordíthatatlan folyamatot jelent. Kulcsszó a visszafordíthatatlanság. A másik terület például ahol ez komoly problémát jelenthet: a Himalája gleccserei. Az, hogyha ezek belekerülnek a vízkörforgásba, az senki nem tudja…
Mennyiben sikeres a vízfogyasztással kapcsolatos felvilágosító munka?
Ami a legszembetűnőbb, hogy egy legutóbbi kutatás szerint az egyik legfontosabb válasz az volt az “Ön mit hajlandó megtenni a környezetéért”, hogy sajnos semmi olyat ami lemondással jár. Ebbe tartozik az ásványvízfogyasztás, a kocsimosás is akár. Ha vízügyben szeretnénk előrelépni, akkor pedig minden területen cselekedni kell. Ma már nem lehet ráfogni arra, hogy “de én csak egy ember vagyok, úgysem számít, nem ez váltja meg a problémát…”
De mi van ha nem megy a felvilágosítás? Marad a törvénykezés?
A törvényeinket a választók írják. Ezekkel az a baj, hogy ezek hosszútávon érvényesek, a politika pedig nem. Törvények nem a fizikai törvényekből lesznek, és nem jövő centrikus célokkal, ez az igazi probléma ezen a téren. De hogy mit hoz a jövő, az már a jövő kérdése, egy biztos: sok víz lefolyik még addig a Dunán… remélhetőleg!
